Anatolij Dnyeprov - Csak kérdezni kell
A fizikusok összejövetelén megáll az ész. Már nem tudják, mi újat tudnak kitalálni, felfedezni. Aztán egyszercsak felmerül a neves Faraday neve, és egy ismerősüké, akit 2. Faraday-nek hívnak. Persze nem ez a neve, hanem Alik, aki most egy kórházban dolgozott. Ő mindig új dolgokat tudott meglátni másoknak tök hétköznapi dolgokban, egész elméleteket döntött össze. A felületi feszültséget is teljesen átértelmeztette mindenkivel. Egy páran tehát bementek a klinikára, ahol Faraday az agysebészeten 'dolgozott'. Megkérdezték hát - egy kis bor társaságában - mivel töltötte eddig Alik az idejét, tett-e valami új felfedezést. És a fiatal fizikus választ ugyan nem adott, de igen titokzatosan kezdett viselkedni. A többiek pedig addig faggaták, míg beszélni nem kezdett.
Egy nyolccsatornás készüléket mutatott a vendégeinek, ami az emberek agyának bioáramait mutatta. Csak azoké különböztek nagyon, akik elvesztették az emlékezetüket. Kis eltérések adódtak a részegeknél, alvó vagy ébren lévő embereknél. Faraday rákapcsolta a többi fizikust a gépre, és az rajzolt nekik egy nagyjából hasonló bioáramsorozatot. Mind kicsit becsíptek. Aztán megkérdezték Alikot, szerinte hol van az emlékezet. Az válaszképp elővett egy emberi koponyát, és rátette a gépre, és az ugyanolyan görbét írt le, mint egy éber ember hullámai.
Hazafele menet a többi fizikus megtagadta, hogy a fiúnak igaza lehetett volna. Hálózati zavaroknak tudták be. Vagy ezzel akarták elhessegetni a bogarat, amit Faraday ültetett a fülükbe.