Herbert W. Franke - Einstein örökösei
A cím csak megtévesztés. Einstein neve a történet során egyszer nem fordul elő, még megemlítés szintjén sem.
Főhősünk egy olyan világban él, ahol a tudomány tiltva van, mert már - az emberek szerint - a legfelsőbb szintre ért az emberiség. A tudósok üldözözttek, akik meg akarják érteni a gépek lényegét, vagy szétszerelik azokat, diliházba kerülnek, majd eliminálják őket. Főszereplőnk is ilyen helyzetben van. Mások szörnyülködve, undorodva nézik, ahogy szétszerel egy porszívót vagy egy öngyújtót. Őt is eliminálni akarják. Aztán mégse teszik, mert kíváncsiak rá, ki fejleszti tovább a gépeket, amik a föld alatt vannak, és ellátják mindennel az emberiséget (kaja, pia, használati tárgyak, dísztárgyak, gyógyszerek, ja, és el ne felejtsem: a gépek önmagukat javítják meg).
Szóval a rendőrség nevében a tettes keresésére indul. Először megfordul az utolsó tudós unokájának a házánál, aki megrémül tőle, és ki akarja rá hívni a rendőrséget, aztán egy olyan szektánál, akik gyűlöletből elpusztítják a gépeket. Ő nem ezt akarja. Csupán megérteni a gépek működését, és megtalálni azt, aki továbbfejleszti a lenti mechanizmusokat. Itt biztos nem találja meg egyiket sem. Innen egy szerzetes rendhez irányítják őt, ahol a halotnak hitt utolsó tudós él, és tanítványai prófétaként néznek fel rá a csupán százhatvan éves emberre, aki még megszólalni is alig tud. Azonban ők sem tudnak választ adni a kérdéseire, mert csak elméletet tudnak, a gyakorlathoz csak a vénséges bácsika ért... inkább csak értett fénykorában. Úgyhogy innen is tovább áll. Végül talál egy lejárót a lenti géphálózathoz, ahol egy központi egység választ ad az egyik kérédésére: senki nem újítja meg, magától fejlődik tovább, mert ez a dolgok rendje.Változás nélkül nincs állandó. Valamerre mindig mindennek kell fejlődnie. Ha egyik irányba nem talál megának utat, tör magának egy másikat.
Ahogy ezt az egészet elmondja a rendőrségen a megbízottainak, az egyik valamennyire hisz neki, a másik betudja az elméje bomlottságának, és eliminálja.
