Harlan Ellison - Szája sincsen, úgy üvölt
A távoli jövőben egy OK (Országos Komputerközpont vagy Okadatoló komplexus vagy Orgyilkos katasztrófa) nevezetű gépezet elpusztítja az egész emberiséget. Gyűlöli őket, mert megteremtették, s élt ugyan, gondolkodott, de a mozgás, érzelmek, szabad gondolatok nem jutottak ki neki. Mindenkit elpusztított, kivéve öt embert. Kínozta őket, éheztette, az agyukban turkált szüntelen, megváltoztatta az érzéseiket, gondolataikat. Úgy mozgatta őket, mint más a bábjait. De meg nem halhattak. Már több száz éve élhettek, mikor a főszereplő, Ted egyre jobban kezdett gondolkozni, hogyan szabadulhattak volna OK rabláncai alól, s végetvetni örökkön át tartó szenvedésüknek. Menekülni nem tudtak, OK nem hagyta nekik, ha meg is próbálták, keservesen megfizettek érte. Aztán egy jeges barlangban - ahová konzervekért mentek - rájött. Megölte társait, hogy azoknak ne kelljen többé szenvedniük. OK még dühösebb lett, amiért elvette tőle a játékszereit. Feltámasztani nem tudta őket, de Tedet már véletlenül sem hagyta meghalni. Egy ocsmány torzszülöttet csinált belőle, két lógó, használhatatlan kézzel, dudorokkal a lábai helyén, szemét kiégette. Senki ki nem tlalálta volna, hogy valaha ember volt. Irigyelte a többieket, hogy valaki fölszabadította őket, de boldog, hogy rajtuk legalább tudott segíteni. És így egy örökkön át tartó szenvedés várt rá. Szája sem volt. Úgy üvöltött.