Dmitrij Bilekin - Űrhidegfóbia
Két ember járja a Plútót. A legtávolabbi bolygó (vagy ha úgy jobban tetszik, törpebolygó, de a történet megírásakor még bolygónak számított) a naprendszerben. Minden hideg és sötét, de ezt a szkafandertől nem érzik, lámpájuk is van. Mégis van egy olyan érzésük, hogy a végtelenbe sétálnak, céltalanul, az egyiküknek van egy gyenge félelem érzete, annak ellenére, hogy van egy műszerük, ami kiírja, ha valami számukra veszélyes van a bolygón. Aztán egy folyékony részéhez értek a felszínnek. Az épp fagyásponton volt, ezért mikor az egyikük beletette a lábát, az rögtön szilárddá vált körülötte. Ugyan le tudták róla szedni, de az rettenetesen fázott a hőt át nem eresztő szkafanderben. A társának úgy kellett fagyottan visszacipelnie az űrhajóra, ahol megállapították, hogy a szkafander nem hibásodhatott meg, nem is a hideg miatt fagyott meg emberünk, hanem pszichés úton. Ezt aztán elnevezték Űrhidegfóbiának.
