Massimo Pandolfi - Fehér tenger
Egy idegen bolygóra megy ki a főszereplőnk, hogy robotjaival termeljen valamit. Aztán egy napon a fehér tenger kék homokos partján sétálva megpillant valami érdekeset: nők fekszenek ott. Pici, hófehér nők. Egyikük még él. Főszereplőnk hazaviszi magához a 15-20 cm kis teremtményt, s úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. A napok múltán teljesen beleszeret a pici nőbe. Aztán egy napon megöli. Mert annyira szerette, mégsem lehetett az övé. Aztán eltemette a parton, közel ott, ahol rátalált, pici üvegkoporsóban, aztán otthagyva csapot-papot elmegy a bolygóról. Egyik kedvencem a gyönyörű leírások miatt. Is.
