Sciencia-ficcion

Sci-fi könyvek, ill. novellák, amiket olvastam, röviden összefoglalva.

Friss topikok

Címkék

René Barjavel - Az óvatlan utazó

2011.02.08. 16:36 rere02

René Barjavel - Az óvatlan utazó

Az a tipikus időutazós história, mégis valamivel érdekesebben taglalja az író. Naturalisztikusabban. Attól valahogy olyan élet-szaga lesz az egésznek, és egyszerűen nem lehet megunni. Sajátos humora is van. Dióhéjban a történet annyi, hogy van egy Pierre Saint-Menoux nevű ember, aki találkozik egy kövér tudóssal, aki fölfedezett egy különös anyagot, a noelitot, amit ha az ember megeszik, mint valami gyógyszert, tud vele utazni az időben. Ha a lilát veszi br, két évvel előre megy, ha a sárgát, két hónappal korábbra, vagy valami ilyesmi. Amit újításnak belerak, az a vibrátor nevezetű szerkezet, amitől az ember megragad a jelenben, és ezért mások nem láthatják, át tud kelni a falakon, akár egy szellem. Ugyanis a szerző úgy tartja, hogy a jelenben nem vagyunk, de nem is a múltban, de nem is a jövőben, hanem folyamatosan vagyunk az időben. Elutazik évmilliókkal későbbre, ahol minden ember-féle egyetlen funkciót tölt csak be: egy faj néz (óriási szemükről lehet megismerni), egy emészt, eszik, egyik farmerkodik, egyik lélegzik, és két faj szaporodik, egyik megtermékenyít, másik megtermékenyül, és szül. Mindezt folyamatosan. Ja, és el ne feledkezzek a temetősökről. Aztán a múltba utazik, és véletlenül megöli a szobatársát, aki a szomszéd épületet tervezte, mikor visszaér, az épület ott van, pedig a készítője soha nem is létezett. Ezen főhősünk elgondolkodik, hogy megváltoztathatatlan-e a sorsunk, ezért meg akarja ölni Napóleont. Csak aztán eléugrik az ő őse, és az meghal. De ha nincs őse, akkor ő nem mehetett vissza a múltba, hogy megölje. Milyen abszurd. Nos, úgy tűnik az író korszakában még nem fedezték fel a párhuzamos valóságokat/dimenziókat.

Robert Sheckley - Kozmikus főnyeremény

2011.02.08. 16:36 rere02

Robert Sheckley - Kozmikus főnyeremény

Carmody-hoz (egyszerű, földi ember, szürke hétköznapokkal) egy napon ellátogat egy furcsa szerzet, aki azt állítja, hogy ő megnyerte a Kozmikus Főnyereményt egy sorsolás alapján. Főhősünk meglepődik, de aztán elmegy az idegennel a Galaktikus központba, hogy átvegye a nyereményét, de ott már vár a igazi Carmody (ugyanígy hívják, csak másik bolygón él), és meg akarja kapni ő is a nyereményt. Emberünk ragazkodik - dacból - a nyereményhez, amiről azt se tudja, mi. Rájönnek, hogy tévedés történt, de mégis az emberi Carmody kapja meg a díjat, az igazi nyertes lemond róla. Csak arról nem vol szó, hogy a Galaktikus Központból vissza is viszik. Önmagának kell hazatalálnia, s megkezdődik kalandos utazása, ahol találkozik az unatkozó Istenséggel, Melichrone-nal, a zsugori bolygóépítésszel, a tudóssal, beszélő dinoszauruszokkal, és még sorolhatnám, mikkel, mert nem csak azt kell megtalálnia, hol van éppen a Föld, hanem azt is, hogy mikor, és hogy melyik dimenzióban (idősíkban) van. Nem egyszerű vállalkozás. Ráadásul egy éhes fenevad lesi minden mozdulatát, hogy a megfelelő pillanatban becsapja, és bekebelezze Carmody-t.

StanisŁaw Lem - Krisztus Színeváltozása Kórház

2011.02.08. 16:35 rere02

Krisztus Színeváltozása Kórház

A történet Lengyelországban játszódik, egy pszichológus szemszögéből mesél el egy történetet, aki egy elmegyógyintézetbe kerül, a K.Sz.K.-ba, egy barátja, Staszek jóvoltából. Ott megismerkedik a többi orvossal, a szadista ápolókkal, és az ott lakókkal. Abban a környezetben majdnem ugyanolyan furcsának, szinte őrültnek állítja be az orvosit végzett szakembereket, mint a lakókat. Mindenkinek vannak furcsaságai, és az őrültek között is vannak hihetetlen elmék (pl. a költő). Nem másodlagos az abban az időben dúló háború sem, ami miatt a történet végén a szereplőknek menekülni kell a németek elől. A történet furcsa befejezést kap a végén, amit még nem is igazán értek. Minden esetre érdemes egyszer elolvasni.

Günther Krupkat - Amikor meghaltak az Istenek

2011.02.08. 16:34 rere02

Günther Krupkat - Amikor meghaltak az Istenek

Jövőbeli történet a múltról. Hogy is van ez? Egy kutatócsoport lázas munkájának eredménye képpen rátalálnak a Holdon egy űrhajó roncsára, ami nem földi ember műve, rajta babilóniaihoz hasonló ékírással. Később ezen a szálon elindulva a Mars legfurcsább holdján a Phoboson egy megfigyelőállást találnak, abban egy hangfelvétellel. Nagy nehezen megfejtik a tudósok, hogy hangozhat ez emberi nyelven.
Az Istenekről szól, akik lejöttek még az ókorban a Földre a csillagokból. Valójában földönkívüliek a Meju nevű bolygóról, de mivel olyan fejlett technológiával rendelkeznek, amivel akkoriban az emberek (ők imriknek hívják az embereket) nem rendelkeztek. Nagy tisztelet övezte a távoli idegeneket, nagy erőt tulajdonítottak nekik.A kazetta az ő és az ókori mezopotámiaiak történetét meséli el, akikkel szoros kapcsolatba kerültek.
Az ő bolygójukat nagy veszély fenyegette, azért is mentek a Földre. De amint a Meju fölrobbant, darabjai tüzes esőként bombázták a Föld egy részét. Onnan is menekülniük kellett, az emberek pedig a barlangokban találtak menedéket. Sokan az "Istenek" közül odavesztek.Ezért is ez a címe.
Érdekes, ahogy leírja a kutatás menetét, meg az ókori életet. Nekem tetszett. Persze más dolgok is kiderülnek, hogy kik ezek az istenek, honnan jöttek, mi az író szerint a magyarázat a Mars és a Jupiter közötti meteorövre... és még sok érdekes dolog.

StanisŁaw Lem - Solaris

2011.02.08. 16:33 rere02

StanisŁaw Lem - Solaris

Solaris egy bolygó, ami egy kocsonyás, érthetetlen óceánnal van lefedve nagy részt. Akik ezt vizsgálják, azokat solaristáknak nevezik. Kris Kelvin is egy közülük. Az ő szemszögéből látjuk a történetet, E/1-ben. Elvégzett egy egyetemet, olvasott rengeteg könyvet és szakirodalmat a bolygóról, hipotéziseket tanult, mindent tudott róla. Elméletileg. Gyakorlatilag úgy fogadták az állomáson, mint aki semmit nem tud, ami ott folyik. Snaut doktor először is árnyaltan közölte vele, hogy Gibarian, az állomás vezetője meghalt. Még homályosabban többet is mondott, ami csak még több kérdést fogalmazott meg főhősünk - és az olvasók - agyában. Aztán végül egy figyelmeztetéssel zárta a doktor a beszélgetést: ha bárki mást látna rajta és Sartorius doktoron kívül, tegyen úgy, mintha nem venné észre, mivelhogy csak hárman vannak az állomáson. De miért is látna ő olyanokat, akik nincsenek is a fedélzeten? Aztán mégis látott. Egy néger nőt, akit sosem látott még azelőtt. Szóval hallucináció nem lehetett, mert azt a saját agyunk kreálja olyanokból, amiket ismer.
Később megjelenik a szobájában a volt felesége (aki megmérgezte magát) Harey. Vagyis... csak úgy tűnik, hogy ő az. Ránézésre. Azonban csak néhány - Kris által jól ismert - vonása marad meg, azt sem tudja, hol van, hogy került oda, nem igazán eszik, keveset alszik, és ami a legmegdöbbentőbb: halhatatlan. Ezek persze később derülnek ki. Kris harcol önmagával. Nem tudja, most örüljön-e szerelme visszatértének, vagy rettegjen, mert ő már nem az, de mégis olyan. Egyszer erre billen a mérleg, egyszer arra. És a többiek, akiknek szintén van egy ilyen "vendégük" nem könnyítik meg a dolgát. Valószínűleg a bolygó végtelen fekete óceánja kreálja őket, hogy belemászik éjjel álmuk közben a tudatukba. Kris rosszul alszik, nehezen kel, leginkább csak gondolkodik, emészti magát.
A regény bővelkedik a hosszú, aprólékos leírásokban, főleg az új dolgokében, és tele van az elméleteivel, ahogy azt már az írótól megszokhattuk. A kedvencem az, amikor azt hangsúlyozza, hogy mi csak emberi szemmel láthatunk, nem érthetünk meg nem-emberi dolgokat. Próbáljuk hasonlítgatni földi dolgokhoz, megszokottakhoz, de ez csak önámítás.
Végül Snaut és Sartorius megtalálják a módját, hogyan végezzenek halhatatlan vendégeikkel, s Harey is arra kéri őket, hogy öljék meg. Kris lelkileg megrendül, mikor megtudja. Aztán végre kimerészkedik a bolygó felszínére - űrruhában, mert ott nincs levegő.
Végül rájön, hogy a bolygó talán csak jót akart nekik, visszahozni a legtitkosabb vágyaikat. De ha már az ember egyszer átlép valaminek az elvesztésén, és az mégis visszajön, az nem mindig a legjobb dolog.

StanisŁaw Lem - A barát

2011.02.08. 16:31 rere02

A barát

Na, van a főszereplőnk, aki egy középszerű diák, aki egyetemre jár, és egy műszaki klubba járogat. Később rájön, hogy ott a klubban mindenki csak kihasználja, de inkább oda megy, mint haza. Egyszer, mikor ügyeletes, odamegy hozzá egy rendkívül furcsa, szegény, ágrólszakadt emberke, nagyon határozatlanul hebeg-habog neki valamit, minden 2. szava az izé, de végül kinyögi, hogy kölcsön akar kérni egy kábelt. Az ideges lesz a kis figurára, de megadja neki, amit kér. Ja igen... és többször hangsúlyozza, hogy nem maga miatt kér kölcsön kvázi idegenektől, hanem egy bizonyos barátján akar ezzel segíteni.
Másnap visszaviszi azt, majd egy tervrajzhoz kéri a segítségét ennek a klubtagnak. Még mindig nagyon elege van annak a figurából, de egyre jobban érdekli, mire is kellhet annak a bizonyos barátnak ez a sok, használhatatlan holmi. Mert olyan kapcsolások voltak a tervrajzon, amik következtében a rendszerben rövidzárlatok következtek volna be. A kis figura amint ezt meghallotta, kétségbe esett, ugyanis semmit sem értett az elektronikához. Ezért is kérte a fiatalember segítségét. Szóval ezt leközölte valahogy a barátjával, s magabiztosan visszatért, hogy nem baj, hogy több helyen is rövidzárlatos lesz, úgy jó. Aztán el is kellett vinniük egy helyre (főhősünk csak hátrafele mehetett el oda) az egész szerkentyűt - amit ketten alig bírtak el - hogy majd a barát értejön.
Eddig annyit tudhattunk róla, hogy a tervrajzot a barát készítette, szóval ért az elektronikához, de nem ő segített a fura figurának, hanem mást kért meg, hogy segítsen. Ővele nem lehet csak úgy beszélni, s nem kell magnó hozzá, hogy a barát megkallgasson egy kazettát. Elég furcsa, nem? Ezért is nem mondott nemet az emberkének a főszereplő. De aztán megjegyez valami jellegzeteset a helyről, s nagyban nyomozni kezd. Megtalálja a helyet, s mikor a kisember odamegy, ő is besurran, hogy végre láthassa azt a barátot. Rejtőzködik ugyan, de aztán észreveszi a különös hang. A fura figurát hibáztatja, hogy odatalált, ezért azt megöli, majd rácsatlakozik a főhős tudatára.
Akkor mindent megért, szinte eggyéválik a baráttal. Kiderül, hogy az valami Isten-féle, valami tömény energia, ami nem talál magának elfoglaltságot, és az emberek fölötti világuralomra készül törni.
Főhősünk tudata erősebbnek bizonyul, mint a lényé, ha úgy tetszik, a baráté, ezért lecsatlakozik róla, s elmenekül. Jól is teszi, mert a barát utána rágyújtja az egész épületet.

Ursula K. Le Guin - A sötétség balkeze

2011.02.08. 16:30 rere02

Ursula K. Le Guin - A sötétség balkeze

Hát mit ne mondjak, a történet nagyon belopta magát a szívembe. Van benne egy-két unalmas rész, de nagyon rövidek, nem lehet azért haragudni. Az a jó benne, hogy nem monoton, mert mindig közbeékel egy "pici történetet" a nagy történetbe.
Na de bele is vágok, miről is szól. Gethen (vagyis Tél) bolygóra egy idegen érkezik egy másik bolygóról. Genly Ai (egy jó ideig azt hittem az Ai névről, hogy nő attól függetlenül, hogy Ai uramnak hívták, majd elmagyarázom, miért) egy csillagszövettség egyetlen egy küldötte azért jött Télre, mert közvetíti azok üzenetét, miszerint szívesen venné, ha Getyen is a több, mint 50 tagból álló szövettség tagja lenne. Azért hívják a bolygót Télnek, mert az évi középhőmérséklet szerintem nem éri el ott a 10-et. "Nyáron" is csak 15-20 fok a maximum a bolygón, viszont a leghidegebb hónapon akár mínusz 30 fok is előfordul.
Gethenen két főbb "ország" van: Karhida és... a könyv nélkül nem jut most eszembe, de az orgoták lakták. Ők ketten harcban állnak egymással, de csak ilyen fujjongás, meg a másik ország kémeinek kivégzése van, háborúról még nem is hallottak. Néha harcok is előfodulnak határmenti, kérdéses városok ügyében, de nem jellemző. A bolygón az élet lassú, a járműveik 20 km/h sebességgel közlekednek maximum, légi közlekedésük egyáltalán nincs. Többek közt ezért nem tudnak mit kezdeni Ai hajójával.
Még egy érdekesség Téllel kapcsolatban: a lakók nemtelenek. Vagyis... hímnősek... férfinők. Mindkettő, de egyik sem igazán. Van egy rövidebb időszak, amikor "kemmerben vannak", tehát az egyik nem külső-belső sajátosságai kicsit erősebbek az egyénen belül. Csak olyankor képesek gyermeknemzésre. De nem biztos, hogy mindig ugyanannak a nemnek a sajátosságait veszi fel egy egyén. Erre egy jó példamondat a könyvből: Terhes lett a király.
Ugyanis előtte már nemzett három gyermeket, de most szülni is készült egyet.
Amint már mondtam, ugyan van egy cselekményszál, aminek Ai a főszereplője (és később Estraven is csatlakozik hozzá, és segít neki), de ezen belül közbeékelve van egy-egy fejezet, ami egy legendát mutat be, vagy egy régebben megtörtént esetet a bolygón.
Szerintem nagyon komplex, kidolgozott világot alkotott meg az írónő, le a kalappal.

Clifford D. Simak - A város

2011.02.08. 16:28 rere02

Clifford D. Simak - A város

Először volt az ember. Aztán az emberek csoportokba tömörültek, közös védelem céljából, és városokat alakítottak ki. A második évezredben az emberek nincsenek már egymásra utalva, mindenki kiköltözik a városokból, már csak az üres lakások, és az emlékek maradnak ott. Meg néhányan, akik nem tudták elfogadni, hogy már más világ van, és olyan, mint város már nem létezik, puszta illúzió. És mivel városok nem voltak, a háborúk is megszűntek, hiszen nem voltak igazi célpontok, hogy mire kéne támadni. És ha nincs célpont, értelmét veszti a harc.
Az utolsó megmaradt embereket próbálja ráébreszteni John T. Webster, hogy ez elég értelmetlen, és lépjenek át az új világba, ahol nem a földművelős, hanem egy modernebb, olcsóbb gazdálkodásforma létezik. És azok jobbak. Ezért a régi technikával előállítottakat nem fogja megvenni senki, pénz nélkül maradnak. A Webster nevet azért említem meg, mert a családja hosszú éveken át nagyon fontos szerepet játszik a történetben, szinte mindig ők azok, akik előrébb viszik a történetet.
A következő fejezetben az ő kései leszármazotta (kb. 6 generációval később) Jerome A. Webster van a történések középpontjában. Sebész. Nagyon sokat tud az agyról, arról híres, hogy olyan agyi betegségeket tudott meggyógyítani, mint senki más. Egy híres könyve is volt erről. Azonban a kor hibája vagy inkább betegsége rá is hat. Mivel már egyáltalán nem léteznek városok, mindenki a saját kis birodalmában él, nem akaródzik neki kimozdulni a világ minden kincséért sem. Azonban egy napon tájékoztatják, hogy a filozófus barátja, Juwain, aki amúgy a Marson lakik, súlyos agybajban szenved. Nincs szállítható állapotban, ezért Websternek kéne elutaznia oda. Próbál a félelme ellen küzdeni. Már majdnem legyőzi, mikor a robotja, Jenkins (akinek nagyon nagy szerepe lesz a történet előrehaladtával) elküldi az érte jött hajót, hogy a gazdája nem akar sehova menni. Így soha nem sikerült elhagynia többet a házát, és a filozófus barátjának a nagy felfedezése homályba vész.
A harmadik fejezetben egy Grant nevű úriember próbál fényt deríteni a "juwaini filozófiára", és kiadja azt a kezéből egy Joe nevű mutánsnak véletlenül, nem sejtve, hogy ezzel milyen nagy hibát követ el. Közben találkozik ennek a kornak a Websterével, Bruce-szal, aki kísérleteket végez. A kutyákat tanítja beszélni. És sikerül is neki! Grant beszél is az első beszélő kutyájával, Nathaniellel. Visszatérve Joe-ra, a mutánsra, nagyon különös egyén. Pikk-pakk képes megjavítani olyan dolgokat, amiket más képtelen, az egyik Websternek például megmutatta, hol a hiba a tervrajzában, (űrhajót tervezett Thomas, amivel igen messze el lehetett jutni) egy-kettőre kitalálta, hogy végződik helyesen a juwaini filozófia, szóval nagyon okos, de ezeket csak szórakozásból csinálja. Például hangyákat elkezdett fűteni, és élelmet biztosítani számukra, így nem merültek téli álomba, hogy így mindent elfelejtsenek, amit addig tudtak. A hangyák egész civilizációt akottak, kiskocsikat építettek, házakat, és földet műveltek. Aztán Joe összetaposta a bolyt. Később Grant újra találkozik a beszélő kutyával, s elmondja neki az ő elméletét: ha az emberek eltűnnének egyszer a világból (1000 meg 1000 év múlva), a kutyáknak kell továbbvinni az ő örökségüket. Nathaniel bólogat.
A negyedik fejezetben a Jupiteren kísérletezgetnek, ahová - hála Thomas Websternek - sikerült elhajózniuk. Átalakították az embereket csellengérekké, akik ott éltek, és a legértelmesebbeknek számítottak, s kiküldték őket a Jupiter viharos, esős, nagy gravitációjú környezetébe. Senki nem tér vissza. Az expedíció vezetője kíváncsi lesz, miért nem tér vissza senki, ezért ő is kipróbálja. Minden megváltozik körülötte, mikor csellengér lesz. A vihart lágy dallamnak, az esőt éltető nedűnek érzi, és többet lát, mint emberi testében valaha is. Nem akar elmenni innen, hiszen megtalálta a Paradicsomot. Ezért nem tértek vissza a többiek sem. De mégis visszamegy, hogy ezt másoknak is elmondja, és mindneki részesülhessen a Paradicsom szépségeiből. Ez szinte az egyetlen fejezet, ahol nincsenek Websterek.
Az ötödik fejezetben Tyler Webster próbálja meggyőzni a kapitányt, hogy mégse mondja el az emberekenek, hogy milyen a Jupiteren, mert akkor eltűnik az emberi faj, minden amit addig felépítettek, minden haladás semmibe vész. Ekkor kerül elő újra Joe, a mutáns, s felhasználva a juwaini filozófiát, megérteti minden emberrel, amit a jupiteri expedíció vezetője érzett a bolygón, ezért majdnem az egész emberiség oda költözik.
A hatodik fejezetben összesen ötezer ember él a földben, teljes kényelemben. Mindenük meglehet, hiszen a Föld évekig milliárdokat látott el, most csak egy pár ezret kell neki. Mellesleg ott vannak a robotok, akik dolgoznak helyettük. Henyélés az életük szinte. Egyre több a beszélő kutya. Bekövetkezett, amit annó Grant mondott Nathanielnek: a kutyák folytatják az emberek munkáját. A kutyák a maguk urai lettek, ha nem számítjuk pártfogójukat, Jenkinst, a Websterek öreg robot szolgálóját. Jon Webster régi birtokukra téved, mert tanulmányt ír a múltról. Amiről úgy gondolja, soha senki nem fogja elolvasni, mivel mindenki már lusta olvasni. Még mint Istenre tekintenek a kutyák az emberekre, akik megtanították őket beszélni, és olvasni. Ebben a fejezetben vetődik fel az egyik kutya, Ebenezer gondolata, hogy a többi állatot is civilizálni kéne.  De Webster rájön, hogy ez csak úgy lehetséges, ha az embereket elzárja, hogy a kutyák akadály nélkül építsék ezt ki. Ezért egy régi szerkezet segítségével az emberek köré egy burkot von, maga pedig örök álomba merül egy másik gép, az álomgép segítségével.
A hetedik fejezetben már teljesen az állatok uralják a földet, csak néhány ember van, akik kívül mentek a buroknak, mielőtt azt Joe Webster megcsinálta. Az az új eszme, hogy nem az emberek (a fejezetben webstereknek hívják őket) tanították meg a kutyákat beszélni, hanem hosszú fejlődés után maguktól megtanultak. Csak Jenkins tudja az igazságot, de nem akarja megmondani, mert úgy gondolja, hogy akkor az egész társadalom felbomlik. Még mindig a kutyák segítségére van, amikor csak szükségük van rá. Nem próbálnak a csillagok közé repülni, inkább a dimenziókat és a rossz szellemeket vizsgálják, akik közül egy átkerült egy másik síkról az ő dimenziójukra. Jenkins magában új képességet vél felfedezni, és visszaküldi az alakot, és a megmaradt pár emberrel elmegy egy másik dimenzióba, hogy ne zavarják a kutyák békés társadalmát, ahol senki nem öl meg senkit. Ugyanis az embernek sikerül véletlenül újra fölfedeznie az íjat és a nyilat.
A nyolcadik és egyben utolsó fejezetben az állatok békés világára egy másik világ készül telepedni, mégpedig a hangyák társadalma. Miután Joe széttaposta őket, ragaszkodni kezdtek azokhoz, amiket létrehoztak, ezért gyorsan fejlődni kezdtek, s átprogramozták az állatok robotjait, hogy az ő építkezésükön vegyenek részt.Azok közé bemerészkedik egy kutya, Homer, és egy robot elmond neki mindent. Az egész történelmet, a Webstereket, és hogy egyikük tanította őket beszélni, és Joe-ról is, aki a hangyákat útnak indította, s aki miatt most azok egyre gyorsabban terjeszkednek. Ezt Homer közli Jenkinsszel, aki segítséget kér az alvó Joe Webstertől, mit csináltak ők a hangyákkal. Egyszerű, de hatákony megoldást mondott: édes ennivalót kell nekik adni, lassan ölő mérget belecsepegtetve, s így minél több hangyát megfertőz. Jenkins fontolóra vette, s végül a kutyáknak azt mondta, az embernek sem volt semmi megoldása a hangyák ellen. Azért hazudott, mert akkor megint visszatértek volna az öldökléshez, ami már több, mint tízezer éve eltűnt a Föld színéről. Ezt nem bonthatta fel. Más megoldást kellett keresniük.

StanisŁaw Lem - Éden

2011.02.08. 16:27 rere02

StanisŁaw Lem - Éden

Az egész azzal kezdődik, hogy egy űrhajó legénysége lezuhan egy addig igencsak feltérképezetlen bolygón, az Édenen. Az űrhajó mélyen belefúródik a talajba, jónéhány műszer megsérül, a hajó egyes részeiben radioaktív víz áll. Az első dolga a csapatnak, hogy kiássa magát a hajóból a felszínre. A bolygó levegőjében elegendő oxigén van, hogy szkafander nélkül is nyugodtan kint legyenek. Innentől kezdve a hatfős csapatnak 2 feladata van: megjavítani az űrhajót - ami nem kis munka - és földeríteni a bolygót. Nem tudják, vajon értelmes lények lakják-e a bolygót. Ha egyáltalán vannak éden-lakók.
A legénység tagjairól néhány szóban:
- Koordinátor: ő a csapat döntéshozója. Tökéletes összhangban van a racionalizmusa és a kíváncsisága.
- Doktor: ha mondhatom így, ő a csapat "anyja" (pedig férfi) nagyon kíváncsi természet, félti társait (magát valamivel kevésbé), ő talán az egyetlen, aki elég keveset ért az ilyen mechanikai-javítási dolgokhoz, attól függetlenül ott is mindig kiveszi a részét a munkából. A legvidámabb karakter szerintem.
- Mérnök: Henriknek hívják. Ő az egyetlen (fogalmam sincs miért) akit a szerző nevén nevez. Lobbanékony természet. A doktorral tűz és víz, bár elég jó barátok. Szerintem.
- Vegyész: természetében szerintem a Mérnök és a Doktor között áll, mert ugyan nem is annyira "ellenséges", mint a Mérnök, de nem is olyan kíváncsi, mint a Doktor. Talán a Koordinátor jobbkezének mondhatnám.
- Fizikus: pontos és precíz, de az Éden össze-visszaságában talán elveszti a fonalat, és egy bizonyos pontig nem is nagyon szól hozzá semmihez, mert nem ért semmit, mi miért van úgy, ahogy.
- Kibernetikus: ő a csapat talán leghidegebb tagja. Végig a munkájára koncentrál, nem igazán érdeklik az expedíciók, a kalandok.
Első expedíciójukon furcsa dolgokat találnak. Például "kelyheket", de ami fontosabb: egy dolgozó, de üres gyárat. Mire visszatértek, az egyik helyiségben találtak egy éden-lakót, s a furcsa testfelépítése miatt duplának kezdték el hívni az aféléket. Megijedtek tőle, és megölték. Csak később kezdték azt gondolni, hogy csak megijedt és bebújt az űrhajójukba, aféle búvóhelynek használva azt. De mint azon a bolygón minden, amit kimondtak csak hipotézis volt. A Doktor megvizsgálta a halott testet. Azután már biztosak voltak, hogy a bolygót lények lakják. Jobban kezdtek el ügyelni magukra, az űrhajójukra, és kb. mindenre.
További expedícióik során nem ment mindenki, és a következőket látták:"póknövények", "lélegző fák", általuk "tömegmészárlásnak" vagy "tömegsírnak" nézett gödör, ami halott duplákkal volt tele, később barázdákon közlekedő forgó korongok, amikből egy "támadás" során egyet kölcsönvettek, de összetörték. Azután már nem gyalog folytatták az expedíciót, hanem a megjavított 'autójukkal'. Találtak egy temetőféleséget, ami duplák csontjaival, meg csontvázak tojásba foglalt, felaggatott formájával volt tele, aztán egy amolyan duplavárosban voltak, ahol (vagy miattuk vagy nem, ezen ők maguk is vitatkoztak) a duplák hisztérikusan viselkedtek, mint valami csorda, majdnem agyonnyomta őket egy pár (a maguk nem csekély pár tonnájával) és az egyikük - a maga sajátos módján, mindenféle beszéd nélkül - megkérte őket, hogy hadd menjen velük. Hazavitték az őrködők és javítók 'nagy örömére' az űrhajóhoz. Az a jószág elég bugyután viselkedett, és szemlátomást nagyon kedvelte a Doktort. Miközben ők ezt csinálták, a rakétához forgókorongos, értelmesebb duplák jöttek, hogy feltérképezzék a területet. Az otthoniak mondjuk megijedtek, hogy esetleg támadni jöttek, ezért fölkészültek fegyverekkel, de nem mentek azok túl közel. Másnapra "bombázni kezdték" az űrhajó környékét a duplák, de nem találták el az űrhajót, csak körbelőtték. Aztán kiderült, miért: növény-féléket lőttek ki, vagyis azoknak a magját. Azok nagyon erősek voltak, visszanőttek, s idővel nagy, "áthatolhatatlan falat" alkottak. Persze hőseink könnyedén átjutottak rajta a Védővel. Az is amolyan járműféle, de atombiztos, fegyverrel fölszerelt és gigaerős.
Mikor visszatértek a Védővel, utánuk surrant egy dupla, akiről később kiderült, hogy csillagász, és próbáltak eszmecserét folytatni vele. Valamennyire sikerült is. Sok dolgot megtudtak a duplákkal kapcsolatban, és a dupla is sokat megtudott a földi lényekről. Borzalmas viszonyok uralkodtak a bolygón, tényleg lemészároltak sok duplát, mert kísérletezgettek, és néhány ezekből degeneráltakat, kevésbé értelmeseket hoztak létre. Mint például aki már az űrhajóban volt. Mindenfélét eltussolnak, másra fogják, ilyesmi. Szóval egy rossz társadalomban éltek. A legénység néhány tagja ugyan "segíteni" akart a duplákon, de aztán a Koordinátor meggyőző ellenjavallatára letettek erről. Nem sokkal azután készen lettek a javítások, el tudtak indulni. A duplák nem mentek velük, de a sajátjaikhoz sem akartak visszamenni, mert azok tuti lemészárolták volna őket. Ezért a rakéta alá álltak induláskor, és szénné égtek. Az emberek ugyan sajnálták őket, de ez volt a kérésük, ezt tiszteletben tartották. Aztán visszaindultak szülőbolygójukra: a Földre.

Hernádi Gyula - A tudat kvantummechanikája

2011.02.08. 16:25 rere02

Hernádi Gyula - A tudat kvantummechanikája

Elég furcsa, kusza környezeteket fest le az író. (pl. "...a fehér szőnyegeken lepkeillatú csontokat sétáltattak fel-alá a szolgák") Az elején néha azt sem tudtam, most miről van szó. Mondjuk 10 oldalas kis szösszenet. Na de rátérve a cselekményekre, van egy ember, aki a világ összes (2900 db körül) nyelvét beszéli. Ez előadást tart. Az után odamegy hozzá egy lány, hogy unalmas volt. Pedig az már az első negyed óra után kiment az előadásról. Hosszasan beszélgetnek, például a férfi elárulja, hogy valójában nem folyamatosan tanulta a nyelveket (ha születésétől kezdve tanulta volna, 5 napja lett volna 1 nyelv elsajátítására), hanem már mikor megszületett, mindet beszélte, mert ő Isten fia, Jézus testvére. Aztán lefekszenek. Teljesen reális. Később összeházasodnak. Pár évre rá ez a nyelvész kezdi elfelejteni a nyelveket. Először a japánt, végül már csak portugálul beszél. Aztán ettől az ágynak esett, és meghalt. Boncolásnál az agya helyén egy többemeletes ház kicsinyített modelljét találták meg. Megszámolták, ugyanannyi emeletes volt a házikó, mint ahány nyelvet az emberünk tudott. Csak az a ház fel volt perzselve.

Herbert W. Franke - Einstein örökösei

2011.02.08. 16:24 rere02

Herbert W. Franke - Einstein örökösei

A cím csak megtévesztés. Einstein neve a történet során egyszer nem fordul elő, még megemlítés szintjén sem.
Főhősünk egy olyan világban él, ahol a tudomány tiltva van, mert már - az emberek szerint - a legfelsőbb szintre ért az emberiség. A tudósok üldözözttek, akik meg akarják érteni a gépek lényegét, vagy szétszerelik azokat, diliházba kerülnek, majd eliminálják őket. Főszereplőnk is ilyen helyzetben van. Mások szörnyülködve, undorodva nézik, ahogy szétszerel egy porszívót vagy egy öngyújtót. Őt is eliminálni akarják. Aztán mégse teszik, mert kíváncsiak rá, ki fejleszti tovább a gépeket, amik a föld alatt vannak, és ellátják mindennel az emberiséget (kaja, pia, használati tárgyak, dísztárgyak, gyógyszerek, ja, és el ne felejtsem: a gépek önmagukat javítják meg).
Szóval a rendőrség nevében a tettes keresésére indul. Először megfordul az utolsó tudós unokájának a házánál, aki megrémül tőle, és ki akarja rá hívni a rendőrséget, aztán egy olyan szektánál, akik gyűlöletből elpusztítják a gépeket. Ő nem ezt akarja. Csupán megérteni a gépek működését, és megtalálni azt, aki továbbfejleszti a lenti mechanizmusokat. Itt biztos nem találja meg egyiket sem. Innen egy szerzetes rendhez irányítják őt, ahol a halotnak hitt utolsó tudós él, és tanítványai prófétaként néznek fel rá a csupán százhatvan éves emberre, aki még megszólalni is alig tud. Azonban ők sem tudnak választ adni a kérdéseire, mert csak elméletet tudnak, a gyakorlathoz csak a vénséges bácsika ért... inkább csak értett fénykorában. Úgyhogy innen is tovább áll. Végül talál egy lejárót a lenti géphálózathoz, ahol egy központi egység választ ad az egyik kérédésére: senki nem újítja meg, magától fejlődik tovább, mert ez a dolgok rendje.Változás nélkül nincs állandó. Valamerre mindig mindennek kell fejlődnie. Ha egyik irányba nem talál megának utat, tör magának egy másikat.
Ahogy ezt az egészet elmondja a rendőrségen a megbízottainak, az egyik valamennyire hisz neki, a másik betudja az elméje bomlottságának, és eliminálja.

Adrian Rogoz: A sztochasztikus istenek oltára

2011.02.08. 16:23 rere02

Adrian Rogoz: A sztochasztikus istenek oltára

Főszereplőnk a jövőben él, ahol a 970 km/h sebesség megengedett egy 'légi' járműnek, és még így is húszévente ha két baleset történik az utakon. Neki egy hirtelen fékezéssel sikerült egy ilyet előidéznie. A rakétakocsijával összeütközött három másikkal, néhány másodpercen belül, aztán ahogy katapultált, a fülkéjét kettészelte egy helikopter propellere, a félgömbbel áttörte a külső légburkot. Ilyen körülbelül egymillió évben egyszer fordul elő. De ha ez nem lenne elég, túlélte, ráadásul zuhanás közben magához tért, majd vízbe esett. Aztán a folyó fenekéről kisodorta egy áramlat, egyenesen a sztochasztikus istenek oltárához. Élve! Ilyen ezermilliárd évente egyszer fordul elő. Mikor odaért, már csak alig élt. Néhány szót beszélt csak a három istenséghez, amik úgy néztek ki, mint megcsiszolt kristályok: a GYORSASÁG ISTENE, HIÁBAVALÓSÁG ISTENE, ÖSSZPONTOSÍTÁS ISTENE. Aztán öt másodperccel később, hogy elmondtak neki mindent, amit csak tudni akart, meghalt.

Josef Nesvadba - Vámpír - húsz év múlva

2011.02.08. 16:22 rere02

Josef Nesvadba - Vámpír - húsz év múlva

Mielőtt elkezdeném a rövid történetleírást, leszögezem, hogy nem tiszta még előttem a cselekmény, majd még elolvasom újra ezt a novellát. De ami biztos:

Egy író húsz éve írt egy könyvet olyan autókról, amik nem benzinnel, hanem emberi vérrel mennek. Napjainkban pedig piacra dobnak egy új autót, aminek a vezetői gyakran meghalnak, vagy megsérülnek, mert elájulnak a volánnál vérveszteség miatt. Egy orvos meséli ezt az írónak, és felhozzák az ő nevét. Itt pedig kezdődik a kavarodás... to be continued...

Kurt Vonnegut - Beszámoló a Barnhouse-effektusról

2011.02.08. 16:22 rere02

Kurt Vonnegut - Beszámoló a Barnhouse-effektusról

Barnhouse professzor egy igen furcsa, különc ember. De a történet mégsem az ő szemszögéből íródott, hanem egy újonc tanáréból, akinek a disszertációját a professzorral kell megírnia. Az mutat neki egy érdekes dolgot: két darab kockával hétszer dob hetest. A kockák biztos nem lehetnek megcinkelve, mert 7-et három féle képpen is dobhat: 6+1, 2+5, 3+4. Ennek a valószínűsége pedig elég kicsi, hogy ezt eljátszhatja. De ezt nem csak 7-szer tudja megcsinálni, hanem akárhányszor, akármilyen számmal. Például ha azt mondják neki, dobjon egy 4-est, meg egy 6-ost, akkor ő egy 4-est és egy 6-ost fog tudni dobni. De ez csak töredéke azoknak a dolgoknak, amiket tud. Egyetlen gondolatával robbantani tud a világ másik felén, tárgyakat mozgat a tudatával, hasonló dolgok. Mikor koncentrál, az bezavarja a rádiójeleket. Ezt nevezik Barnhouse-effektusnak.
A kormány rájön, hogy ilyenketre képes a professzor, rögtön élő fegyvernek akarják használni. De neki van lelkiismerete, ezért nem teljesíti, elmenekül, és minden fegyvert a világon tönkretesz. De a professzor ideje véges, nem tudja örökké így megfékezni a háborúkat. Az elbeszélőnk viszont elhatározza, hogy akár meghal a professzor, akár nem, a Barnhouse-effektus nem fog abbamaradni. És neki is sikerült 7-szer egymás után 7-est dobnia.

André Carneiro - Sötétség

2011.02.08. 16:21 rere02

André Carneiro - Sötétség

Egy napon a Földön minden sötétedni kezd. Minden fény eltűnik a világból. Az emberek nem tudják, mi tévők legyenek, teljes káosz van, mindenki kiabál, próbál valahogy túlélni, tapogatózik, de csak a nagy, fekete sötétség veszi körül. Waldassal is ez történik, egy héttel a teljes sötétség beállta után kis híján megőrül és éhenhal, de egy vak ember segít rajta, és új barátain: a szomszédjában lakó családon. Több, mint három hétig úgy élnek, mint a vakok, nem tudják, hogy lesz-e még valaha fény a világban. Aztán egy napon ahogy sötétedni kezdett, úgy ki is világosodott minden. Waldas és két társa visszatért a városba, ahonnan elmentek egy vakok intézetébe, és látták, mennyi a hulla, de többen életben maradtak. Attól fogva mind másképp gondoltak a vakokra, a fényre és úgy magára az életre.

Harlan Ellison - Szája sincsen, úgy üvölt

2011.02.08. 16:21 rere02

Harlan Ellison - Szája sincsen, úgy üvölt

A távoli jövőben egy OK (Országos Komputerközpont vagy Okadatoló komplexus vagy Orgyilkos katasztrófa) nevezetű gépezet elpusztítja az egész emberiséget. Gyűlöli őket, mert megteremtették, s élt ugyan, gondolkodott, de a mozgás, érzelmek, szabad gondolatok nem jutottak ki neki. Mindenkit elpusztított, kivéve öt embert. Kínozta őket, éheztette, az agyukban turkált szüntelen, megváltoztatta az érzéseiket, gondolataikat. Úgy mozgatta őket, mint más a bábjait. De meg nem halhattak. Már több száz éve élhettek, mikor a főszereplő, Ted egyre jobban kezdett gondolkozni, hogyan szabadulhattak volna OK rabláncai alól, s végetvetni örökkön át tartó szenvedésüknek. Menekülni nem tudtak, OK nem hagyta nekik, ha meg is próbálták, keservesen megfizettek érte. Aztán egy jeges barlangban - ahová konzervekért mentek - rájött. Megölte társait, hogy azoknak ne kelljen többé szenvedniük. OK még dühösebb lett, amiért elvette tőle a játékszereit. Feltámasztani nem tudta őket, de Tedet már véletlenül sem hagyta meghalni. Egy ocsmány torzszülöttet csinált belőle, két lógó, használhatatlan kézzel, dudorokkal a lábai helyén, szemét kiégette. Senki ki nem tlalálta volna, hogy valaha ember volt. Irigyelte a többieket, hogy valaki fölszabadította őket, de boldog, hogy rajtuk legalább tudott segíteni. És így egy örökkön át tartó szenvedés várt rá. Szája sem volt. Úgy üvöltött.

Koniszi Gaku - A föld alatti paradicsom

2011.02.08. 16:20 rere02

Koniszi Gaku - A föld alatti paradicsom

Egy újabb jövőről szóló novella, de itt nem a cselekvő, dolgozó nép életét mutatja be, hanem az öregeket. A fiataloknak már túl sok a gondjuk ahhoz, hogy az ilyen vénségekkel foglalkozzanak, csak nyűg nekik, ezért örülnek is, ha valakit elvisznek a föld alatti Elíziumba. Egyetlen ilyen építmény van az egész világon, a föld alatt, és azt beszélik, hogy az ember az utolsó éveit teljes boldogságban élheti le, minden kívánságát teljesítik. Igen. Ez az, amit azok a szerencsés öregek látnak, akik odakerülnek. De a valóság az, hogy kioperálják belőlük az agyukat, és mesterséges impulzusokat küldenek feléjük, és úgy érzik ot magukat az öregek - halálukig - mint egy földi paradicsomban. Észre sem veszik a változást ingerekkel generált- és valódi világ között. De egyszer mind meghalnak,  hogy egy másik öreg - vagyis másik öreg agya - vehesse át a helyét. Ettől mindenki retteg. Egy napon aztán ez a halálsorozat megáll. És mindez azért, mert a Földön kihalt minden élet a 3. Világháború után, de a föld alatti generátor annyi energiát termelt, hogy több évszázadra is elég. Azok az öregek tovább tudták élvezni az Elízium fals világát.

Julio Cortázar - Axolotl

2011.02.08. 16:20 rere02

Julio Cortázar - Axolotl

Először is... mi ez az Axolotl? Tárgy, fogalom, élőlény? Az utóbbi. Egy vízi életforma. Főszereplőnk egy akváriumban látja meg őket először. Teljesen elvarázsolják őt ezek a lények. Rózsaszín, lárvaszerű, de uszonyos, halfarkos, és gyíklábas, aranyszín szemű teremtmény. Mégis úgy vélte, nagyon hasonlít az emberhez. Nos azok az állatok órákig egy helyben voltak, szinte egész nap nem csináltak semmit. Épp emiatt kezdte el érdekelni főszereplőnket. Minden nap odajárt nézegetni őket, hátha megfejti őket, de egy napon az elméje kettévált, s míg egy része elkezdte elveszíteni a lelkesedését ezek iránt az állatok iránt, addig a másik axolotlá vált, s teljesen megértette a lényegüket.

Massimo Pandolfi - Fehér tenger

2011.02.08. 16:19 rere02

Massimo Pandolfi - Fehér tenger

Egy idegen bolygóra megy ki a főszereplőnk, hogy robotjaival termeljen valamit. Aztán egy napon a fehér tenger kék homokos partján sétálva megpillant valami érdekeset: nők fekszenek ott. Pici, hófehér nők. Egyikük még él. Főszereplőnk hazaviszi magához a 15-20 cm kis teremtményt, s úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. A napok múltán teljesen beleszeret a pici nőbe. Aztán egy napon megöli. Mert annyira szerette, mégsem lehetett az övé. Aztán eltemette a parton, közel ott, ahol rátalált, pici üvegkoporsóban, aztán otthagyva csapot-papot elmegy a bolygóról. Egyik kedvencem a gyönyörű leírások miatt. Is.

Gennagyij Gor - A kép

2011.02.08. 15:26 rere02

Gennagyij Gor - A kép

Egy fiú apja hazahoz egy képet egy másik bolygóról, aztán hozzájuk költözik egy idegen figura: egyszerre magas, és alacsony, kicsi és nagy... Megzavarja ez a nagy ellentét a fiút. Az apa azt mondja neki, a figura a képről ugrott le. Így is volt, de a kép megfogalmazás nem pontos arra a dologra, amit az apja hozott haza. Abban a képben összesűrítette azt a másik bolygót, ahonnét az idegen jött. Aztán azt hazaküldik, és később ők is részeseivé válnak egy ilyen "képnek" ahol az idő is másképp működik, és alig különbözik az előző életüktől, azt eltekintve, hogy most ki vannak állítva egy múzeumban.

Jean-Pierre Andrevon - Ide nekem a csillagokat!

2011.02.08. 15:26 rere02

Jean-Pierre Andrevon - Ide nekem a csillagokat!

Történet egy olyan emberről, aki unalmas irodai munkát végez, nincs családja, ahogyan érettségije se, mégis egy csillagközi szervezet pilóta állást ajánl neki. Pont neki. Aztán kiderül, hogy pont ezek legyenek a követelmények, hogy ne legyen megelégedve az állásával, ne legyenek szoros kapcsolatai a Földön élőkkel, az sem gond, ha nincs magas iskolai végzettsége, hiszen egy álom során megtanulja vezetni az űrhajót. Ez mind jól hangzik emberünk számára, hisz ünnepelt űrhajóvezető válhat belőle, dögleni fognak utána a nők, ilyesmi... küldenek egy papírt, mi lesz a feladata, de nem olvassa el. Semmit nem tudva az egészről indul a kiképzésre. Mikor felébred, arra lesz figyelmes, hogy egyszerre több mindent lát, mégsem tud felkelni, nem tudja kinyitni a szemét, efektíve nem tud mozogni. Aztán rájön, hogy nekik csak az agya kell, mert az emberi agy sokkal több mindent képes eltárolni, mint egy gép, és ő valójában az űrhajó agya, ő irányít. Eleinte úgy érzi, kivették belőle az emberségét, szorong, aztán boldogan kezd el cikázni a csillagok között.

Dmitrij Bilekin - Űrhidegfóbia

2011.02.08. 15:25 rere02

Dmitrij Bilekin - Űrhidegfóbia

Két ember járja a Plútót. A legtávolabbi bolygó (vagy ha úgy jobban tetszik, törpebolygó, de a történet megírásakor még bolygónak számított) a naprendszerben. Minden hideg és sötét, de ezt a szkafandertől nem érzik, lámpájuk is van. Mégis van egy olyan érzésük, hogy a végtelenbe sétálnak, céltalanul, az egyiküknek van egy gyenge félelem érzete, annak ellenére, hogy van egy műszerük, ami kiírja, ha valami számukra veszélyes van a bolygón. Aztán egy folyékony részéhez értek a felszínnek. Az épp fagyásponton volt, ezért mikor az egyikük beletette a lábát, az rögtön szilárddá vált körülötte. Ugyan le tudták róla szedni, de az rettenetesen fázott a hőt át nem eresztő szkafanderben. A társának úgy kellett fagyottan visszacipelnie az űrhajóra, ahol megállapították, hogy a szkafander nem hibásodhatott meg, nem is a hideg miatt fagyott meg emberünk, hanem pszichés úton. Ezt aztán elnevezték Űrhidegfóbiának.

Ray Bradbury - Talán álmodni

2011.02.08. 15:25 rere02

Ray Bradbury - Talán álmodni

Egy ember kényszerleszállást hajt végre a bolygón. Van élelme, levegője, és a rádiója is működik! Segélykérő hívást indít, azt mondják 6 nap múlva érte mennek. Emberünk tök boldog, legalább kicsit pihenget egyedül a bolygón, olvas, hallgatja a rádiót, ilyesmi...
Aztán amint lehunyja a szemét, hangokat kezd el hallani. Két klán, akik a bolygón éltek, harcolnak a fejében, és ha egyikük nyer, átveszik az uralmat az űrutazó elméje felett. De ezt csak akkor tehetik meg, ha ő alszik. Próbál ébrenmaradni. Két óránként iszik kávét, kártyázik, sétálgat, olvas, számol, aztán mégegy SOSt küld, egy nap múlva érte jönnek. Akkor már elég sokkos állapotban van a kevés alvástól, meg a két harcoló féltől (mert ugye néha elbóbiskolt), a két megmentője pedig nyugtatót, illetve altatót adott neki, amitől azonnal meghalt. Az életben maradt másik kettő nem értette, miért volt ez, ezért úgy döntöttek, hogy megpihennek kicsit a bolygón.

Pierre Barbet: A bódító bolygó

2011.02.08. 15:25 rere02

Pierre Barbet: A bódító bolygó

Egy flottaparancsnokot áthelyeznek az űrkémelhárításhoz, hogy kiderítse, valóban az egyik bolygóról özönlik-e be a kábítószer. Eddig 5 emberük veszett oda, mind kevés feltűnést keltett, mégis végük lett. A parancsnok most egy olyan tervvel állt elő, hogy egy ismert ember "bőrébe bújt" (egy riporter), aztán úgy próbált kémkedni. Aztán őt is kiszúrták, meg akarták ölni, de ő ügyesen elmenekült, felrobbantotta a bolygó raktárát, és elmenekült.

Alekszandr Gorbovszkij - A véletlen

2011.02.08. 15:24 rere02

Alekszandr Gorbovszkij - A véletlen

Nagyon rövid novella. A földönkívüliek meg akarják szállni a Földet, tanulmányozzák emberalakban a meghódítandó terepet, olvasnak, tanulnak, és egyszercsak rábukkannak egy könyvre: Alekszandr Gorbovszkij - A véletlen, ami előre megmondja a cselekedeteiket. Minden le van írva abban a könyvben. Ezért a földönkívüliek visszavonulót fújnak, mivel a Földön olyan technika van, amivel a jövőbe látnak az emberek. Szerintük. De nem baj, azért a bolygónk megmenekült.

süti beállítások módosítása