A barát
Na, van a főszereplőnk, aki egy középszerű diák, aki egyetemre jár, és egy műszaki klubba járogat. Később rájön, hogy ott a klubban mindenki csak kihasználja, de inkább oda megy, mint haza. Egyszer, mikor ügyeletes, odamegy hozzá egy rendkívül furcsa, szegény, ágrólszakadt emberke, nagyon határozatlanul hebeg-habog neki valamit, minden 2. szava az izé, de végül kinyögi, hogy kölcsön akar kérni egy kábelt. Az ideges lesz a kis figurára, de megadja neki, amit kér. Ja igen... és többször hangsúlyozza, hogy nem maga miatt kér kölcsön kvázi idegenektől, hanem egy bizonyos barátján akar ezzel segíteni.
Másnap visszaviszi azt, majd egy tervrajzhoz kéri a segítségét ennek a klubtagnak. Még mindig nagyon elege van annak a figurából, de egyre jobban érdekli, mire is kellhet annak a bizonyos barátnak ez a sok, használhatatlan holmi. Mert olyan kapcsolások voltak a tervrajzon, amik következtében a rendszerben rövidzárlatok következtek volna be. A kis figura amint ezt meghallotta, kétségbe esett, ugyanis semmit sem értett az elektronikához. Ezért is kérte a fiatalember segítségét. Szóval ezt leközölte valahogy a barátjával, s magabiztosan visszatért, hogy nem baj, hogy több helyen is rövidzárlatos lesz, úgy jó. Aztán el is kellett vinniük egy helyre (főhősünk csak hátrafele mehetett el oda) az egész szerkentyűt - amit ketten alig bírtak el - hogy majd a barát értejön.
Eddig annyit tudhattunk róla, hogy a tervrajzot a barát készítette, szóval ért az elektronikához, de nem ő segített a fura figurának, hanem mást kért meg, hogy segítsen. Ővele nem lehet csak úgy beszélni, s nem kell magnó hozzá, hogy a barát megkallgasson egy kazettát. Elég furcsa, nem? Ezért is nem mondott nemet az emberkének a főszereplő. De aztán megjegyez valami jellegzeteset a helyről, s nagyban nyomozni kezd. Megtalálja a helyet, s mikor a kisember odamegy, ő is besurran, hogy végre láthassa azt a barátot. Rejtőzködik ugyan, de aztán észreveszi a különös hang. A fura figurát hibáztatja, hogy odatalált, ezért azt megöli, majd rácsatlakozik a főhős tudatára.
Akkor mindent megért, szinte eggyéválik a baráttal. Kiderül, hogy az valami Isten-féle, valami tömény energia, ami nem talál magának elfoglaltságot, és az emberek fölötti világuralomra készül törni.
Főhősünk tudata erősebbnek bizonyul, mint a lényé, ha úgy tetszik, a baráté, ezért lecsatlakozik róla, s elmenekül. Jól is teszi, mert a barát utána rágyújtja az egész épületet.
