StanisŁaw Lem - Solaris
Solaris egy bolygó, ami egy kocsonyás, érthetetlen óceánnal van lefedve nagy részt. Akik ezt vizsgálják, azokat solaristáknak nevezik. Kris Kelvin is egy közülük. Az ő szemszögéből látjuk a történetet, E/1-ben. Elvégzett egy egyetemet, olvasott rengeteg könyvet és szakirodalmat a bolygóról, hipotéziseket tanult, mindent tudott róla. Elméletileg. Gyakorlatilag úgy fogadták az állomáson, mint aki semmit nem tud, ami ott folyik. Snaut doktor először is árnyaltan közölte vele, hogy Gibarian, az állomás vezetője meghalt. Még homályosabban többet is mondott, ami csak még több kérdést fogalmazott meg főhősünk - és az olvasók - agyában. Aztán végül egy figyelmeztetéssel zárta a doktor a beszélgetést: ha bárki mást látna rajta és Sartorius doktoron kívül, tegyen úgy, mintha nem venné észre, mivelhogy csak hárman vannak az állomáson. De miért is látna ő olyanokat, akik nincsenek is a fedélzeten? Aztán mégis látott. Egy néger nőt, akit sosem látott még azelőtt. Szóval hallucináció nem lehetett, mert azt a saját agyunk kreálja olyanokból, amiket ismer.
Később megjelenik a szobájában a volt felesége (aki megmérgezte magát) Harey. Vagyis... csak úgy tűnik, hogy ő az. Ránézésre. Azonban csak néhány - Kris által jól ismert - vonása marad meg, azt sem tudja, hol van, hogy került oda, nem igazán eszik, keveset alszik, és ami a legmegdöbbentőbb: halhatatlan. Ezek persze később derülnek ki. Kris harcol önmagával. Nem tudja, most örüljön-e szerelme visszatértének, vagy rettegjen, mert ő már nem az, de mégis olyan. Egyszer erre billen a mérleg, egyszer arra. És a többiek, akiknek szintén van egy ilyen "vendégük" nem könnyítik meg a dolgát. Valószínűleg a bolygó végtelen fekete óceánja kreálja őket, hogy belemászik éjjel álmuk közben a tudatukba. Kris rosszul alszik, nehezen kel, leginkább csak gondolkodik, emészti magát.
A regény bővelkedik a hosszú, aprólékos leírásokban, főleg az új dolgokében, és tele van az elméleteivel, ahogy azt már az írótól megszokhattuk. A kedvencem az, amikor azt hangsúlyozza, hogy mi csak emberi szemmel láthatunk, nem érthetünk meg nem-emberi dolgokat. Próbáljuk hasonlítgatni földi dolgokhoz, megszokottakhoz, de ez csak önámítás.
Végül Snaut és Sartorius megtalálják a módját, hogyan végezzenek halhatatlan vendégeikkel, s Harey is arra kéri őket, hogy öljék meg. Kris lelkileg megrendül, mikor megtudja. Aztán végre kimerészkedik a bolygó felszínére - űrruhában, mert ott nincs levegő.
Végül rájön, hogy a bolygó talán csak jót akart nekik, visszahozni a legtitkosabb vágyaikat. De ha már az ember egyszer átlép valaminek az elvesztésén, és az mégis visszajön, az nem mindig a legjobb dolog.
