Szever Ganszovszkij: Jön az ember
Az elején jó hosszú, szerintem unalmas résszel indít, amiben leírja az élővilágot (elefántok, vízilovak, zsiráfok, tiszta állatkert). Az egyetlen fontos dolog ebben a részben - a történet szempontjából - hogy a vidék legerősebb állata az oroszlán, amitől mindenki retteg. Aztán megismerkedhetünk egy ősember csoporttal, akik tudnak beszélni, csak mindenkiről E/3-ban, és Uc a vezetőjük. Aztán ebből a 'klánból' 3an elmennek vadászni, le is lőnek egy lovat, csak otthagyják, és hanyatthomlok menekülni kezdenek a 'Kóboroknak' nevezett ősemberek elől. Ezek a kóborok nagyobbak, erősebbek, és hülyébbek, mint a másikak, és arról híresek, hogy a magukfajtákkal táplálkoznak. Hosszú futkosás után kettőt megölnek, egy pedig megy riasztani a nőket és a gyerekeket, akik a barlanguknál maradtak, de a Kóborok követik, és a vézna, kicsi, de eszesebbek próbálnak megmenekülni tőlük úgy, hogy bebújnak a két legnagyobb barlangba. Az egyiket földúlják, és megölik az ott lévőket, a másik megmenekül, mert a Kóborok meghallván az oroszlán üvöltését elmenekülnek. Aztán később kiderül, hogy csak az egyik ősember utánozta egy fadarab segítségével az oroszlán hangját. Aztán a maradék ősember útra kel, nehogy megint megtalálják a Kóborok.
"Mögöttük a messzire nyúló lapályt felhők borították. Ömlött az eső, az ismerős erdők és cserjések körvonalai ködbe vesztek. Előttük azonban tiszta kék égbolt ragyogott - úgy tűnt, két időjárás választóvonalán állnak."
Ezt a jelenetet másképpen nem tudtam volna leírni. Szóval mögöttük jégkorszak lett, villámlott, meg hideg volt, előttük viszont napos idő. Naná, hogy arra mentek. És az egésznek a vége: "Elkezdődött az Ember története."
Nekem annyira nem tetszett, a többi ebből a kötetből sokkal jobb.
