Ursula K. Le Guin: Az út iránya
Az eleje igen kusza, az ember még csak nem is sejti, ki a mű E/1-e. Zsugorodik, növekszik, ide megy, oda galoppozik, zsugorodva távolodik. Nem jöttél még rá? Ez egy tölgyfa. Mikor ezt olvastam, teljességgel ledöbbentem. Az író úgy gondolja, nem is mi megyünk, csak azt hisszük, valójában a dolgok növekednek meg előttünk, vagy mozdulnak arrébb (pl. ha egy autó sávot vált, arrébb mozdul az út). A fa oldalakon keresztül panaszkodik az autókról, amik miatt állandóan iszonyú gyorsan kell növekednie és zsugorodnia. Aztán belehajt egy autó és a fa halhatatlan lesz. Ezt jobban megfogalmazni nem tudom. Nekem nem tetszett. Érdekes az ötlet, amit fölvet, hogy nem is mi mozgunk, hanem a tárgyak növekednek-csökkennek körülöttünk, de szerintem nem jól tálalta az egészet.
